Merthogy továbbra is makacsul tartja magát a dogma, hogy amelyik bor drága, az bizonyára nagyon jó is. Persze általában az ár nemcsak a palack beltartalmának a mutatója, hanem a termelő presztízsét, az elmúlt évek áldozatos és eredményes munkáját is tükrözi. Ennek ellenére szeretnénk, ha az átlagfogyasztó egy kicsit még rugalmasabb lenne, lehet nagyon-nagyon jó borokat (vörösborokról beszélünk) kapni 2-3 ezer forint alatt is, és attól, ha egy jólcsengő nevet hallunk, még egyáltalán nem biztos, hogy tetszeni fog, amit a palackban találunk, s esetleg nem a mi fülünk fog másnap csengeni egyéb előre nem látható tényezők miatt. Szóval csak óvatosan!

(Fotó: Németh József) - Ezúttal a Pinot Noir volt a soros

A pénteki – második – Bor-Boksz gálánk a pinot noir-okat vette górcső alá, északi és déli viszonyításban, és a fenti kis bevezető annak is szólt, hogy eme burgundi fajtával egy kicsit talán elszaladt a ló, árkategóriában az egyik legborsosabbá vált Magyarországon. Bajban is voltunk, mert az első bokszgálától eltérően magasabb „súlycsoportokat” kellett bevezetnünk. Egyszerűen 2000-2500 Ft alatt szinte lehetetlen pinot noir-okat találni. És itt az alaptételekről beszélünk. Ez az ármizéria alapból magasabb elvárásokat támasztott a borok felé, pedig azt tudjuk és Szabó Zoli is elmondta többször a felvezetőben, hogy nagyon macerás, nagyon kényes fajtáról van szó, rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt, majd később az elemzéseknél láthatjuk is, hogy nem mindenkinek sikerült ez maradéktalanul.

(Fotó: Németh József) - SzabóZé, a Ringszpíker

Bemelegítő (vagy Kornél szavajárásával „belövő”) borunk ezúttal Házler Enikő már sokat dicsért 2011-es Pinot Noir-ja volt, s nem sok, ha azt mondom, hogy az este egyik, ha nem a legjobb pinot-ja volt. Hűvös, krémes-vajas illattal nyitott, ízben jöttek az erdei gyümölcsös jegyek, kis eperdzsemmel. Jó savak, puha tannin, lendületes, kerek és a kesernye a végén, hát az valami mennyei komolyan mondom. 88-89 pont (****+) Ezek után már tűkön ülve vártuk a meneteket!

(Fotó: Németh József) - Az est egyik legjobb pinot-ja

Könnyűsúly (2700Ft alatti kategória)

Piros: Epres-szörpös, nagyon tiszta és könnyed illattal bolondít meg minket a piros versenyző, leheletnyi mentával tarkítva. Ízben is marad a légies könnyedség, nagyon ivós, jólesik a testnek és léleknek egyaránt. Szép savak, jó szerkezet, kicsit a fajtához képest lehetne vastagabb is a test, de igazából ez megint csak a mi fixa ideánk. Jól esik ez a pinot és kész. 87-88 pont (****)

Kék: Nincs könnyű dolga ellenfelének, amely egy sokkal hűvösebb, porosabb, talán kicsit dohosabb illattal nyit, de valahogy mintha ezek belesimulnának szépen a bor szerkezetébe, azaz egyáltalán nem zavaró. Egy kicsit nyers érzetű, fűszerpaprikás, avaros a korty, de szépen egyben van a bor, jön a kesernye is a végén. Kétségtelenül kisebb az eszközkészlet ennél a tételnél, mint az előzőnél, de korrekten helytállt a kék rivális. 85 pont (***+)

A közönségnél az első kört, ha szorosan is, de a piros sarok nyerte, azaz a Takler Szekszárdi 2011-es pinot megszerezte a vezetést délnek Gál Tibor Egri 2011-esével szemben. (Észak 0 – Dél 1)

Váltósúly (2700-3500Ft kat.)

Piros: Nagyon markáns meggyes-likőrös jegyeket tapasztalhattunk illatban, kortyban jól jönnek az erdei gyümölcsös, gombás, kicsit avaros ízek. Kicsit savas-„pinós”, a vége lehetne vastagabb is, de cserébe nagyon jól iható. 86 pont (****)

Kék: Második „bokszolónknál” lekváros, már-már főttes jegyeket tapasztalhattunk szippantáskor, kétségkívül itt egy bonyolultabb szerkezettel állunk szemben. Ízében erdei gyümölcsök, avar, kis édességérzet. Egy kicsit kiforratlan talán még, de ez az első tétel, amelyben érezhetően nagy tartalom van és szinte érződnek a rétegek, amelyből összeállt végül a test. 88-89 pont (****+)

Eddig a mostani kék a személyes kedvencünk, a közönség azonban inkább a piros tételt szerette jobban, amely a 2011-es Ruppert Villányi pinot noir volt, az egri St. Andrea 2011-es ezúttal alulmaradt. (Észak 0 – Dél 2)

(Fotó: Németh József) - Vajon melyik a szebb?

Középsúly (3500-4500Ft kat.)

Piros: Korosabb, vadabb, egy kissé animális jegyekkel nyitó, elég zárt bor benyomását keltette a középsúly első bora. Idővel egy kicsit összeszedte magát és a fáradó szerkezet mellett erdei gyümölcsök, mogyoró gazdagította az összképet. Mintha már túl lenne a zenitjén, ennek ellenére még élvezhető bőven. 83-84p (***)

Kék: A kék versenyző egy muskátlis-földes, kissé kellemetlen illattal jelentkezett elsőre, később némileg tisztult a történet. Lehet, hogy egy komoly bírálaton bele se kóstolnánk ezután, de itt szerencsére van idő szellőztetni, pörgetni a bort. Kortyban már sok pozitívumot találtunk, rétegzett, tartalmas test, lekváros, klasszik „pinós” íz, Összetett, szép korty, de az az illat nagyon bennünk maradt. 83-84 pont (***)

Itt a közönség véleménye szerint a kék versenyző nyerte ezt a rundót, azaz nevesítve a Pannonhalmi Apátság 2012-ese ha kevéssel is, de verte a villányi Vylyan 2009-es pinot noir-ját ebben a körben. (Észak 1 – Dél 2)

Nehézsúly (4500-5000Ft kat.)

Piros: Dörzsöltük a tenyerünket, mert innentől jöttek elvileg a nagyágyúk. Az első bor rendkívül nagy testtel rendelkezett, már-már nyomasztó alkoholos érzettel és rendkívül erős hordós jegyekkel. Sok barik, sok tannin, még fektessük 2-3 évet ezt a bort, csak jobban jöhetünk ki belőle. 82 pont (***)

Kék: Azt hittük a kékre is, hogy csak jobb jöhet az előzőnél, de tévedtünk. Rendkívül zárkózott, fülledt volt illatra. Ízre is bizonytalannak hatott, szinte semmit nem mutatott meg magából ezen az estén. Még sok-sok fektetés vár erre a borra, így talán nem is lenne fair most ítéletet mondani.(-)

A közönség is a piros versenyzőt értékelte jobban (még szép), s a leleplezés után kiderült, hogy bizony az az Etyeki Kúria 2012-es pinot-ja volt, Bockék 2009-es pinot noir-járól meg csak remélni tudjuk, hogy csak egy véletlen kisiklás volt a péntek esti. (Észak 2 – Dél 2)

Szupernehézsúly (5000Ft feletti kat.)

Piros: Nehéz már mit írni. Elvileg egyre jobb borokat kellene kóstolnunk, de olybá tűnik, mintha az ár és a minőség fordított arányosságot mutatna. Na, talán most. A piros delikvens is sajnos muskátlis-zöldes kellemetlen illattal nyit, ízre egy merő alkohol az egész, szinte nem is lehet mást kisilabizálni a borból, csípi a nyelvet, a hordó némileg talán enyhít a tapasztaltakon, de ez édeskevés még így is. Jóindulattal 80 pont (**)

Kék: Muskátlis illat itt is, sajnos az utolsó tétel is hasonló problémákkal küzd, kólás-jägeres, az embernek nincs sok kedve belekortyolni a borba ezután. Valami itt is történhetett a borral. Nem kóser. (-)

Miután mi nem tudtunk dönteni, a közönségre bíztuk ezt a feladatot, nekik a piros tétel tetszett jobban, s valóban kis jóindulattal abban tényleg több volt az értékelnivaló, mint kék társában. Nyert tehát a Tiffán Villányi Várerdő-dűlő 2009-es pinot noirja, a gyengébb ezúttal az egri Thummerer Tekenőháti 2009-es tétel volt. Ezzel Dél a végén visszavette a vezetést, s szűken, de nyerte az összevetést. (Észak 2 – Dél 3)

(Fotó: Németh József) - A véleményünk az utolsó 4 tételről

A szokásnak megfelelően a végén még szavaztattunk, majd a két nyertest, amely a Takler- és a Pannonhalmi Apátság-féle pinot noir volt, összeeresztettük egy utolsó menetre. Az est közönség-győztese a Pannonhalmi Apátság 2012-es pinot-ja lett végül.

Tanulságos este volt tehát a pénteki, mert sajnos a legjobbnak várt borok közel sem szerepeltek olyan jól, az „olcsóbb” tételek magasan verték a többit. A legenyhébb verzió szerint is minimum nagy csalódás volt az utolsó négy tétel, pedig az utolsó két párnak még annyi előnye is volt, hogy közben elkezdték felszolgálni a vacsorát, amely báránycomb volt sütve, libamájas erdei gomba szalpikonnal, kakukkfüves burgonyafánkkal, mentás almáspürével. Mit mondhatnék, nagyon finom volt, legalább ebben nem csalódunk sohasem.

(Fotó: Németh József) - Harapj belém!

Essen szó a jó borokról is, merthogy voltak nagyon szépek is az este első felében, Nekünk különösen tetszett a Takler, Ruppert és a St. Andrea trió, és persze a Házler-féle pinot noir is, nagyon izgalmas, profin elkészített borokat ismerhettünk meg. S ha már a vége nem is alakult olyan flottul, ezekből a borokból most is vissza lehetett kóstolni, hogy mégiscsak jól záruljon az este.

Legközelebb Bussay-kóstoló! Megalkuvás nélkül!